Az alábbi elégia annyira bejön, hogy kirakom ide is. (különben a nekem tetsző sorokat, idézeteket, verseket, szövegeket ezen a tumbleren gyűjtöm). Szóval:
Propertius - Az Őrjöngő kedves
Boldoggá tett tegnapi veszekedésed a lámpa- fényben, a hangod ezer átkod, az őrületed, mikor, ittasan a bortól, ellökted az asztalt s vagdostad hozzám a teli poharakat. Csak neki, gyönyöröm, ess neki, rajta, ugorj a hajamnak, vágd bele arcomba gyönyörü körmeidet, s hogy parazsat vetsz rám s szememet kimarod: fenyegess csak, s ingem szaggatván csak csupaszítsd szivemet; mindez igazi jel, igazi szerelem jele mindez: mély szerelem nélkül sohase szenved a nő. Amikor egy asszony csak szitkot perget a nyelvén, amikor odarogy a templomi Vénusz elé, amikor őrei közt mer csak sétálni az utcán vagy mint megszállott rohan az ut közepén, vagy ha bolond álmok riogatják, s egy fiatal lány képe előtt nyomorult idege sirva fakad; orvosa, papja vagyok rég minden lelki bajoknak, s mondhatom, ezek igaz, nagy szerelem jelei.
Használjátok ha barátnak barátnőknek, akartok szép illetve nem szép verset írni. Remélem a fejlesztők gondolkodnak egy ritmusba tartó alprogramon, valamit beszerelhetnének egy metafora gyűjteményt, hasonlat optimizálóval, allegória tárral, szimbólum behelyezővel, metonímia generátorral, valamit szükségét érezném egy stílus egyeztetőnek is (századra, költőre lebontva).
A legjobban generált versek kiadását a FÉL Kiadó Társaság egy bokros, patinás kemény borítós antológiában teszi közzé!
Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.
A 14 karátos autó
Rejtős rendezvényt akarok csinálni! Fogok is, márciusban.
Mákunk volt, mert tegnap pont Balatonalmádiban volt a Wesselényi strandon az olvasóliget aktuális programja, így meg tudtuk hallgatni Podmaniczky Szilárd és Péterfy Gergely felolvasását. Nagyon jó dolognak tartom, hogy ezen a strandon van ilyen, hogy könyvtár, amit nem is tudom miért nem néztünk meg közelebbről, de az még ennél is jobb dolog, hogy egy strandon van irodalmi felolvasás. Igaz, ha húszan ültünk ott, de legalább még egyszer ennyien hallgatták.
Podmaniczky Szép Magyar Szótárából valamelyik lapban olvastam szemelvényeket. Hatalmas ötletnek tartom 5000 szóhoz szócikk formájában rövid prózát írni. (nem hiába a díjak) Plusz még megajándékozott minket egy poénos novellával. (a "véremben van a hús" kezdetűvel... a hentes és a zsebrádió asszem ez a címe) Péterfy-ről nem is olvastam, de nem is fogok, amit felolvasott regény részlet elég zagyva volt. Inkonzekvens volt megfogalmazásban, szóhasználatban. Nem lehet egy könyvet, ami különben a Halál Budán című ennyi hallás után megítélni, de elment a kedvem a megismerésétől.
Szóval, és itt a lényeg: a tegnapi nap véletlenül elkezdtem fogyasztani az olvasóliget programjait.
Tudni illik Vörösmarty Mihály, mégpedig teszi ezt a múlt példájával. Legalábbis az alább olvasható érettségi tétel szerint.
Költői pályájának első szakaszában (1823-27) a nemzeti öntudat ébresztőjeként értékeljük. A Perczel családnál eltöltött évek is hatással voltak rá. (Tanítványa Perczel Mór a szabadságharc hős tábornoka tetteivel visszamutat Vörösmartyra.) A Perczel ház zsarnokság elleni felháborodása, a történeti múlt tisztelete, Vörösmartynál összefonódik a nemzeti függetlenség neves igényével, a húszas években erősödő nemzeti ellenállás, valamint a gazdag Perczel kisasszony iránt érzett szerelem felfűti alkotókedvét, majd megszületik egy fantasztikus hőskölteménye a "Zalán futása" 1825 folyamán. Hősi eposzának célja a nemességét felrázása ill. tettekre sarkallása volt. A múlt példájával buzdít a jelenre. A honfoglalás kori eposz témáját Anonymus fesztájából meríti.
Ady nemcsak a költő, hanem a Messiás szerepét is be kívánta tölteni, aki a magyar népet helyzetének kritikus vizsgálatára akarta rábírni. [...] Önmagát különbnek látta mindenkinél, mert benne - szerinte - a magyar faj és a művészvonásai legtökéletesebben egyesülnek. Nagy büszkeséggel hirdette magáról, hogy ő az igazi magyar (Góg és Magóg fia, Napkelet álmának megvalósítója). Ady költészetének jellege összehasonlíthatatlan volt kortársaihoz képest. [...] Ady ő maga szimbolista költő volt.
Az ilyenszíntű interneten itt-ott keringő fosok miatt gondoltam úgy, hogy holnap puszta emberberáti szeretetből elérhetővé teszem saját középszintű irodalomtételeimet. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy feltétlen jó ötlet, és abban sem, hogy hibátlan, amiket átlag három oldalon összehordok, de azért mégiscsak inkább nevezhetők tételnek, mint ezek, amelyekben olyan tényleg vicces mondatok szerepenek mint mondjuk a műben hiányzik a végső szintézis vagy a fáraó hatalmasságából, megközelíthetetlenségéből magányosság is következik
Szerintem még tanulni is lehet belőlük. Mondjuk nagy előnyük, hogy könyvekből és olvasva írtam őket, átgondoltan.
Igazából igen csekély teljesítmény ez, amit én produkáltam, de mégis legyen fönt az Interneten olyan is, ami használható. Ha már szeretem az Irodalmat. Nemde?
Természetesen számukra csak az lehet igazi magyar, aki teljesíti a „nacionalista katekizmus” általuk szabott feltételrendszerét. Ami egyfajta identitásmisztika: bizonyos hagyományos, premodern nemzetkép kritikátlan tisztelete, a messianisztikus nép-nemzeti váteszirodalom parttalan befogadása, a „romlatlan vidék”, a tradicionális paraszti lét, a határon túli magyarság idealista (tendenciózus politikai felhangoktól sem mentes) ábrázolása.
Spiróról szokták mondani a szélsőjobbos Jönnek című verse miatt hangok, hogy milyen hazaáruló egy gyahúr. Szerintem ő is sajnálja és bocsi, de ez így nem teljesen korrekt. És főleg azt a vádat nem szeressem, amikor egyik szintén érettségiző ismerősöm ezzel a kedves dumával állt nekem: „Tudod ki a Spiró? Az egy rohadt zsidó”. Érdekelne az érvelése.
Talátam egy a témába bele, de mégsem teljesen ide tartozó HVG cikket. (ahol az ominózus vers is olvasható, ami nyomatékosítom: jó!)
Sok gáz van ezzel az irodalom vs. Zsidóság kérdésével, és ennek ambivalenciájával. Hogy egy sarkos példát említsek: a szombati rendezvényen például egy az egyben elszavaltatták a Szavassal Radnóti Miklós Nem tudhatom című közismert versét. Ami tegyük hozzá (bár sok elemében már nem aktuális, „s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem”; „világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,/míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,”) a hazaszeretet egyik legkedveltebb és legszebb verse. Ennek persze mell feszülve zászlót mutogattak. Ez így meg is állná a helyét. Nincs is ezzel semmi gond. Az utána elkövetkező beszéd, a jobbikosok trianonos pólója, a turulok, a szakállak és a sávok viszont egy az egyben ellenezték e vers kontextusának hitelét. Hiszen egy –általában- olyan nézeteket valló helyen elszavalni ezt a verset, amilyen nézetek emberei elölték Radnótit, szerintem tiszteletleség… vagy csak szimplán butaság.
/
